Hello, Kedves Olvasók!

Úgy látszik az árvíz -teljesen érhetően- minden más dolgot háttérbe szorított. Most a fővárosiak aggódhatnak. Nem csak azok akik a folyó árterében építették fel a kis hétvégi házukat. Azok is érzik a bőrükön, akik Pestről Budára vagy visszafelé szeretnének eljutni. Számítani kell rá, hogy nem is olyan egyszerű. Én messze lakom a fővárostól, mégsem hagyhattam figyelmen kívül a nagy-nagy vizet, a veszélyhelyzetet. Sopronban kellett volna vonattal utaznom. Inkább lemondtam. Nem kockáztathatom meg, hogy valahol ott ragadok. Vagy két állomás között vagy valamelyik állomáson. Egyik variáció sem vonzó, ismerve azok állapotát. Akkor is ragadnak a piszoktól, végtelenül sivárak, amikor “csak” egyszerű hétköznapok vannak. Hát mi lehet akkor most? Brrr. Ha a vonaton ragadok, nem tehetek eleget a felszólításnak “üljön a másik kocsiba” Talán nem igazán lenne jó megoldás!

Ha van valakinek élménye, fotója az árvízről, ossza meg velünk! Hiszen mindenki nem lehet a gáton. Azt a felszólítást hallottam: “A nők és a gyerekek menjenek el a helyszínről, a férfiak pedig maradjanak  a gátakon vagy valahol, ahol víz van.’ És most hol nincs víz?