Cipi elvonult a nyilvánosság elől. Nem hajlandó nyilatkozni, Senkivel nem áll szóba. Fél. De nagyon. A víztől fél. Persze nincs egyedül, mások is félnek. De nem mindenki teheti meg, hogy elbujjon.  Sem a bátrak, sem a gyávák nem remeghetnek. Menni kell, Szembenézni a félelmetes természet erejét megtestesítő árvízzel. Amikor szépen, lassan folydogál a folyó, el is hisszük, hogy mi tartjuk kordában.  Hamis az illúzió. Nem mi tartjuk, hanem éppen úgy alakulnak az ősi erők. Aztán változik egy vagy több elem, és akkor szörnyűlködhetünk,  retteghetünk  az ősember ösztönös félelmével mindattól, ami nekünk kijut. Rájövünk, hogy hiába minden technikai kütyü, segédeszköz , a félelem  ráébreszt a halandóságunkra, tehetetlenségünkre. Arra, hogy emberek vagyunk, akik már ki tudja hányszor kihaltak a Földről. No, de most nem fogunk’ Legalább is reméljük….